A tanulmányi kirándulás útinaplója:
Időpontja: 2023. szeptember 22-27.

1. nap

Alig tudtam az éjjel aludni. Végre eljutok oda, ahonnan Mami és Papóka származnak, Erdélyországba. A busznál a többieket elfigyelve, azt hiszem ők se sokat aludtak. Vár minket a nagy kaland! A határig nagy volt a csend a buszon, a táj a megszokott, alföldi táj, kezdtünk elálmosodni, ki-ki aludt is egy keveset. Az első hely ahol megálltunk Nagyszalonta volt. A híres Csonka –torony. Nagyon kedves hölgy vezetett végig bennünket, egy modern, interaktív kiállítást rendeztek be, sok-sok mindent megfoghattunk, kihúzhattunk, kirakhattunk a különböző szinteken. Szinte mindenki készített egy-egy szénrajzot is. Nekem nagyon tetszett. A közeli parban pedig elhelyeztük tiszteletünk jeléül koszorúnkat is a költő, Arany János szobránál, miután felelevenítettük az életrajzát és elszavaltuk néhány versét.

A következő megállónk Nagyvárad volt. Megnéztük a gyönyörű székesegyházat, igazán lenyűgöző volt, bár én a barokk stílust kevésbé szeretem. Fényképeket készítettünk, majd utaztunk tovább, hisz még nagyon sok kilométer volt hátra.

Észre sem vettük, de közben a táj nagyon megváltozott körülöttünk. A távolban már ott magasodtak az óriási hegyek, amelyeket annyira vártunk. István bácsival már az előkészítő órán megnéztük Erdély földrajzát.

És igen, megérkeztünk Erdély kapujába, a Királyhágóhoz. Még a levegő is más volt! Szerencsénkre tiszta, derült időjárás volt, káprázatos látvány tárult elénk. Ott álltunk, ahol egykor II. József is utazott, már, ha hinni lehet a forrásoknak.

Sajnos, ahogy beesteledett, már nem sokat láttunk és bizony még mindig csak mentünk. Aztán végre a sok-sok „hamarosan ott vagyunk „ után tényleg megérkeztünk a szállásunkra, Székelyszentlélekre. Mit mondjak? A vacsora borzasztóan jól esett, és utána a puha ágyikó is. Nem kellett ringatni.

2. nap

Az előkészítő órán nekem a Transzfogarasi út tetszett a legjobban. A képeken elképesztően nézett ki. Ezt a napot vártam leginkább! Szóval egy kiadós reggeli után irány a Déli-Kárpátok. Az út eléggé hosszú volt, viszont annál gyönyörűbb. Nem is lehet szavakkal kifejezni, ahogy változott a táj, a színek, a növényzet. Ezt látni kell mindenkinek. Éreztük, hogy egyre feljebb kapaszkodunk, egyre több lett a fenyves. A felvonóból remek kilátás nyílt minden irányban. Gyorsan készítettem videót is anyáéknak, mert ezt nem lehet elmesélni. Fent pedig egy szintén leírhatatlan színű tengerszem, a Bilea-tó várt ránk. Szabadon fedezhettük fel a terepet, másztunk, ajándékot vásároltunk, ettünk-ittunk. Remek nap volt, hazafelé elpilledve gyönyörködtünk a tájban. Azt hiszem, ha nagy leszek, ide költözök.

3. nap

Az úticélunk a Sóvidék volt. Erről sokat beszéltünk még itthon, az itt található só eredetéről, kialakulásáról, de ezt a buszon is meghallgattuk Marianna nénitől is. Bár az első megállónk Szováta volt és a Medve-tó.  Marianna néni egy új kifejezést is elmagyarázott nekünk. Ez a tó egy heliotermikus tó.  Vagyis emiatt a jelenség miatt tud felmelegedni akár 35 C –ra. És nagyon magas  a sótartalma. Ahogy a maketten is láthattuk, a nevét onnan kapta a tó, hogy egy kiterített medve bőréhez hasonlatos. Biztos, bár ezt valószínűleg csak felülről lehet látni, mi beértük a medve szoborral a partjánál.

Következő megálló Parajd, a sóbánya. A tavalyi hetedikesek már meséltek róla, próbáltuk is elképzelni, hogy milyen sóbánya, de a látvány teljesen más volt. Először szinte mindent is megfogtunk, hogy jé, ez tényleg só, ez is, meg az is, itt tényleg minden sóból van. Én még ilyent nem láttam, mintha egy föld mélyében lévő kis városkába csöppentünk volna. Volt itt minden. Hinta, játékok, edző rész, büfék…. Mivel régebben asztmás voltam, nagyokat lélegeztem a sós levegőből, tudom, hogy mennyi egészségügyi jó tulajdonsága van ennek a sós levegőnek. Sokan voltak lent gyógyulni is.

Ezután Korond következett. Az út két oldalán ameddig a szemünk ellátott a gyönyörű korondi cserepek, bőrök, ruhák, ajándéktárgyak. Most volt lehetőségünk apró tárgyakat venni a szeretteinknek. Alighogy felszálltunk a buszra szinte már szálltunk is le, megérkeztünk Farkaslakára. Itt található Tamási Áron székely író  sírja, ahol megemlékeztünk róla és a tiszteletünk jeléül elhelyeztünk egy koszorút is a sírnál.

A következő helyszínünk Szejkefürdő volt. Felkerestük Orbán Balázs székely néprajzkutató  emlékházát és sírhelyét. Itt újabb koszorút helyeztünk el, majd szebbnél szebb székelykapun áthaladva értünk le a „hegyről”. Tavaly itt medvét láttak, de nekünk most nem volt szerencsénk. Lefelé haladva meghallgattuk Marianna néni előadását a székely kapukról. Megtudtuk, hogy milyen motívum mit jelent, a színekről, a fák anyagáról és még sok mindenről mesélt nekünk.

Hosszú   de annál tartalmasabb napunk volt.

4. nap

A mai úti cél: Erdővidék. Első állomás Vargyas volt, rögtön az út mellett egy unitárius templom. Sajnos nem tudtunk bemenni, de megnéztük képeken a templom belsejét. Ezután tovább mentünk Kisbaconba Benedek Elek házát néztük meg. Mindannyian bekuckóztunk és egy igen élvezetes előadást hallgattunk végig. Mint kiderült, a bácsi az író dédunokájának a férje volt. Megtudtuk, hogy a házat feleségének ( Mari ) építette, ez a név szerepel a ház falán is.

Ezután Székelyudvarhely felfedezése várt ránk. Marianna néni feladatlapot készített nekünk, csoportokban kellett dolgoznunk, mindent írni, fényképezni, jegyzetelni. Mivel vegyes csoportok lettek, így egymással is ismerkedtünk.

Hazafelé úton Máréfalva következett. Az Összefogás Házába elvittük adományainkat, aminek nagyon örültek. Az ott lévő hölgyek és gyerekek könnyes szemmel köszönték meg, amitől mi is nagyon meghatódtunk. Tényleg jó érzés segíteni másoknak! Az itt élők egy kis táncházat szerveztek nekünk, először bemutatót tartottak a táncaikből aztán pedig mi is táncoltunk velük. Jó móka volt. Végül Róza mamáéknál betekintést kaptunk egy igazi kenyérsütésbe, illetve lepényt kóstoltunk.  Ezen a napon testünk-lelkünk feltöltöttük.

5. nap

Elérkezett az általam második legjobban várt úti cél, a Békás-szoros. Ezeket a sziklákat is megnéztük már előzőleg, de a képek nem tudják visszaadni a valóságot. Hogy milyen picinek érzi magát az ember a sziklák között. Megint nincsenek szavak a látványra, a színekre, hangokra. Egy rövid túrát tettünk befelé az erdőben a patak mellett, majd elértük azt a részt, ahol már sziklák magasodtak, a víz száguldott, zúgott. Mi pedig egy függőhídon jutottunk át a túloldalra. Egy élmény volt! Indultunk a Gyilkos-tóhoz Robi bácsival, aki ezt a túrát vezette. Itt megtudtuk, hogy eredetileg Vörös-tónak hívták a tavat, majd a legendáját is meghallgattuk. Volt egy kis szabad programunk, nézelődtünk, vásároltunk.

Majd folytattuk utunkat Csíkországba. Csíkszeredán egy nagyon érdekes múzeumban jártunk a Mikó várban. Innen pedig Csíksomlyóra mentünk a Mária kegyhelyhez. Mamának megígértem, hogy innen viszek neki egy új rózsafűzért. Sikerült is egy szépet vásárolnom. A nyeregbe nem volt időnk felmenni, de ide még szeretnék eljutni valamelyik Pünkösdkor. A Tolvajos -tetőnél megállva koszorúztunk és elénekeltük az ének órán megtanult Székely himnuszt.

6. nap

Sajnos gyorsan eljött a hazaindulás pillanata. Mindenki maradt volna, de nem volt mit tenni a reggeli után elindult velünk a busz hazafelé. És mint idejövet az elején, most a hazaúton is egy jó darabig csönd volt a buszon. Persze azért hamarosan már újra a ránk váró témákkal foglalkoztunk. Első állomásunk Fehéregyháza határában található emlékmű volt. Állítólag itt látták utoljára Petőfi Sándort. A forgalmas műút mellett megálltunk és ide is elhelyeztük koszorúnkat tiszteletünk jeléül. Utána Következett Vajdahunyad vára. Amíg Marianna néniék a jegyeket intézték, kívülről megcsodálhattuk a monumentális várat. A Hunyadi családról, a kormányzóról és fiáról Mátyás királyról már rengeteget tanultunk, olvastunk, érdekes volt elképzelni, hogy a szűk várudvaron, ahol most mi álltunk, egykor ezek a történelmi személyek lépkedtek, lovagoltak. A híres reneszánsz lodgia  tényleg gyönyörű volt, a várban éppen most is munkálatok folytak, szépen fel van újítva.

A következő megállónk már közel volt Magyarországhoz. Arad, a téren lévő hatalmas Szabadság szobor. Aradi 13, forradalom, szabadságharc, bukás, kivégzések, koszorúzás. Elkészültek az utolsó csoportképek és ugyan a határon a szokásos ácsorgás, várakozás, de megállíthatatlanul haladtunk a kirándulásunk vége felé.

A csátaljai diákok nevében szeretnénk itt is megköszönni Marianna néninek, hogy megszervezte ezt a tartalmas pár napot számunkra, egy életre szóló élményt adott ezzel nekünk, biztosan visszatérek majd én is egyszer még.

A kirándulásról készült képeket itt tekinthetik meg!